ARRA MENJ

arra menj, ahol jegenyefáklyák lobognak
a hosszúárnyú estén.
arra menj, ahol az utat behullják
száraz akácfagallyak
és gonosz tövissel kapnak lábad után,
ahol a hűlő homokban nem hallod
saját léptedet
és fehér falak mögül figyelnek
mélyszemű purdék,
ahol a háztetőn, mint őslények csupasz gerincén
a Hold fennakad
s rád ereszti sárga kutyáit,
hogy körülszaglásszanak:
Miféle idegen vagy?
ahol az éjszaka mögéd sompolyog a házak közül
és mikor ijedten hátranézel,
a kerítések mögül
lányok hívogató nevetését hallod.

[PALÓCFÖLD, 1981]