OTTHON

üres és vak ez a szem,
a hajnalt bádog dobolja
rá hajnalonta.
ám otthonom ez a reggel,
országot kerít a bámészkodás,
otthonommá lett a képzelet, ami
krómlapra dobolja a lassú napot.
fölkel szépkövér napunk
és legyőznek minket himnuszok.
a szavak is halkabban
csörömpölnek fogaink között.
estig és hajnalig.