TÖRTÉNELEM

égtájak úsznak ide, lefele
úsznak a hallgató halak.
az idő átömlik határainkon, ahogy
drótkerítésen át ömlik
ér, berettyó, maros, kőrösök.
és így lesz minden
hallgatás hátteréből iskoláskönyv.
a szilvafák kifagynak,
idegen nyár ömlik idegen télbe.
budapestig úsznak a hallgató halak,
ömlenek kőrösök felénk, köves maros.
a város, amit felépítünk, a történet,
amit múltunkká építünk: hazug
és zavaros.
kicsoda
maradhat azonos?
vagyok-e itt a meztelen,
vagyok-e itt a felöltözött?
arcom vitorlái szétrepülnek,
tengeredik fölém túr, maros,
szőke tisza sárga kosszal.
és hajóm billeg a megvallott
hiány fölött.