SZERELEM

Kirajzol Téged a reggel,
álomban mosolyt adsz
a hirtelen ébredéshez. Azután
szerszámokkal, vékonyuló erekkel,
fényesülő idegekkel maradsz
a nekem engedhető magány.

Elhasználnak engem a képek,
vakfoltra vetül a valóság,
s a maradékot hozzáképzelem.
De szememből kiléptet
svadronokkal az iszonyú jóság,
és megalkot Téged a figyelem.