ARCODBA ÖLTÖZIK

víz, amiben lábolsz
part, amíg nem érsz
s túl:
déltengeri zöld; ami csak szemedben él, ó, messzi
szaharák viselik sejtjeidben a csobbanást,
amivel magadba ugráló halakkal visszatérsz.
hiéna-ének és johanna-máglya
zöld sereg, ki minket vassisakba gyűjt.
nem értenéd?
te vagy, ki elodázza a mérgeket,
lám, arcodba öltözik a nyár, a tél,
húsodig szépít a képzelet,
érted
kalickakörben jár a szél
s bár ujjaid jáspisüvegre kifeszítve, te
lerontasz rajzolt firmamentumot!