ÁRGÍRUS INASA

Itt a szél, Uram!
Lábamtól sínek és utak vezetnek, eltűnnek
sárga fű alatt, valami kövér bogarat kergetek,
Uram, elfut hófoltok alá, bakancsait látom
sötét gödörben.

Fölszakadtak a vágányok,
Uram, négy paripa tizenöt csüdje tartja csak
föléd az eget, vashordók tartják a földet,
s a szemek bögréje itt koszos
hóval teli.

Lám, tavasz van, bár
a folyóig lejt a sár, rajta fehér foltok,
sárga fű, és óriási zöld talár
hull a partokig.
Ez jó szél, Uram!

Most lándzsát szögezz,
Uram, avagy nem igazságot jöttünk-e tenni?
Ím, az ár felé ezernyi bakancsán ront a
gyors rovar: hátáról lesiklanak
a negációk.

E pókot le nem szögezzük!
Célkörünkben egy pontba eltolat, s a görbe pók
a pontban eltűnik, dühödből egyetlen lyuk
maradt: a sosemvolt póké, a seholsincs
gondolat, Uram!