MOZDULAT

mintha csütörtöki fegyverekkel
akkor már másik világban
inkább
az idők felén fegyvertelen
jaj téged elhinni kevés
az ember
mindig az idők térítőjén
akkor már tárna-magányban
inkább
nyitott kezemre épülsz
mint a kín a kés
elhinni téged kevés ez a
sehovábillenés
míg testedre jajgatást csahol
a testem és valahol ránk talál
csattanó záváron a fölhajszolt
halál
a csapdánkban kettéhasítva daloló