A HARMINCHATODIK ÉVBEN

Hajnóczy Péternek

Szabadulni a tékozlástól?
Rossz tüdő rajzol orrunk alá
izzadt bajuszt,
szeszek lobognak vékony
légcsövünkre.

És tükörről tükörre
osztozik arcunk az arcmaradékon.
A kamaszjusst,
az elüvölthető trallalát
mentjük a lehető szabadulástól.

Hogy végül maradjunk
szétosztott kölyökszem,
csapdába kattant optika,

bámulás opál fókusza.
Akárki lessen:
meghagyjuk magunk.

Szabadulni a tékozlástól,
ha már hazává nem lehettünk.
Térdeink sebek nélkül valók, s az ing
is hátunkon vértelen.

Mert hátra nem lestünk sosem,
körben jártunk megint.
Hold-golyót tartott gyerekkezünk:
legalább szabadulni a tékozlástól.