ÍRÁS

kiálltam a gangra
vacogva hold-ezüstben kiáltoztam
és átkozódtam
és minden haragommal mocskoltam
az el-nem-jöhetőt
és leguggoltam a gangon
ahogyan akkor
gyerekkoromban
guggoltam és
magam alá
vizeltem a hirtelen rémülettől
a biztos magánytól valamilyen város
örök bérházának hatodik emeletén
nyüszítettem a gangon
ahogyan akkor
hétévesen
a hold homlokomba zuhant én
kezemmel szorítottam fejem csontjait
a szememben dobogó űrt
hogy is fékezhettem volna meg
a térdem haraptam
ahogyan akkor
hétévesen és
elátkoztam a szeretőmet, mert
mit is adhattam volna neki
lüktető ég tágult fölöttem
szabad csenddel
és fölálltam hogy a szabadságot
megátkozzam