EZERKILENCSZÁZHETVENHÉT

Visszhangra fülelni minek?
a nyelvem alá fehérült szavakat
kiokádni se tudom.
A fogamon növekvő halott kin segít?
Jöhet a jólelkű három,
sokasodhatnak lábnyomaik: molnárkás
tavak a sárban, én a megváltót
ajándék-arcomba bezárom.
Én, szerelemben cinkos, ha adtam,
sebeket csak, a gerincemig néma
maradtam kéttestű fuldoklásban is.
Betlehemmel delelő hőség érkezik,
kevés volt gyerekkor tízezer éve:
mocskos pohárral jött a
kilencszázhetvenhetedik.
Én a dolgokra faággal kaptam,
ravaszdi róka iszkol agyamban,
hazámat is csak lopom magamnak.
Visszhangra fülelni minek?