RIPORT

Erről beszélek: a mozdulatról, amihez
tér kell, szemek
fölégett csatateréről.
Azt mondom, az arcomhoz ne piszkáljatok!
Zászlók alól valahogy meglépek, barátaim is
néma ég alatt spacérolnak, bár itt hasznos a dal.
Mondom, az arcomhoz ne piszkáljatok:
odaadom a szeretőmnek, a gyerekemnek, ha akarom
éppen, elkocsmázom. Az Időhöz semmi közöm.
Millió évek óta várakozom, és mit tudok?
amit a felhő, a kifordult belű föld tud:
amit tudnak az elítéltek. A mozdulathoz
tér kell, fájó szemünk is ki kell nyitni,
körmöm bogarai is szétszaladnak. A keretes
csönd is kinyílik.