MALDOROR KÖPENYE A KÖRÚTON

Nézd, micsoda szél ez!
! Ha nem vigyázol, szívedről a vizes fáslit
letépi. Vési a falakat is, a házak, mint
régvolt plakátok:
: szakadnak. Roppan papír, évek, nevek és ablakok.
. Védekezz, ahogyan szőke gyilkosok, nézd, a pályaház
rád böffenti üvegsíkjait, míg eiffel galambok közé
menekül s megül a traverzeken. Mosolyodba ragad
szemét és törmelék, utcák és fényes hazugság, lobogó
sapka nő büdös hajadra, láttatsz bivalybőr alól.
. Ázott fotópapír óvja arcod: fejed sötét keretben:
: sötét négyzetben sötét szemeid lesekszenek: érzék-
-hulla, idegkaszni, néma ducasse. Jelen grafikája vagy
magadnak. Népmese kell, hogy leírjon, szerelem,
, gyűlölet, a halogénszemcsék is tagadnak, elgyűrt
jövővel állsz ott, ahol halogénfényben áznak az álmok.
. Medvék indulnak veled hóban.
. Veled vér zuhog montevideóban. Csöndben. Szél esik
veled erdélyi havazással, indulnak havasi erdők,
, pálmák vigyázzák e körúti sarkot, kőbe, falba és
országba vájt bérházakat, szembehúzott láthatárokat.
. Mindenütt lobognak az egyetértés lobogói, csak a
szavak zászlói meghajtva, üresednek ólak, havasok!
! Elforognak színescápák, mozik, ringlispilek, és ha
eljátszattak játékok, kreppvirágok: körbefut rózsaszín
félelem. Ez a szél a képeket szemedbe söpri!
! Ám utak és sínek szilánkjait kabátról lesöpörni!
! Az óceán hol van?
? Az óceán, kinek idők előtti mélyei utánad küldték
a szelet, az óceán rád uszítja az őszt, hogy hideg
tüdődben megkeményedjen a gyűlölet.
. Rád talált az óceán, és véred kiszökik feszülő
ágyékod pórusain, fölmered a gonoszság sárga szemedben
sárga kavicsként, a pályaudvari vizeldében földagad
markod ívében a kivérző tenger. Kardhalak, bálna-
-halál. És cápák futnak szét a szélben, firkált falak
között nyomod szét a klórszagú cápakirálynőt, síkos
combjait széjjelhasítod, íme, nőstény üzenet és
gyönyörű óceán! Homlokod pirosan ujjong a klozett
falára kopogva, míg halántékodra esik a meszelt fal,
, és hűlő tekinteted a semmibe verődik, spermád
kikoppan szemeid síkján lefolyva, s te körbejárod e