HUSZADIK SZÁZAD

kövérarcú a fiakkal kiegyezik, s a félelmek
valóra válnak: a század kegyelmet oszt
és fent erős nyár érleli a gömbölyű héjú
ismeretlent.
mióta vetetlen fészkén a szerelemnek!
a tekintetek összehullva, árnyunk
simul a tengerekre. koponyánkat üti az idő,
uralmunk zászlóvá feszíti, hajózhatatlan
éjszakába lök, elsodor zuhogókon és felénk
hajtja a hullámverést. hová vet minket
énekünk? fázunk a magasság esőiben a tárgyak
horizontjára szögezve.