ÚRJÖVETEL

[F. Milán szavai]

Ön jól tudja, Elnök Úr, mi volt:
adventi ígéret, és mi hiába várakoztunk.
A víz felett most hangos csőrök
szaggatják a vásznat, zsebeimből
bánjaafranc hórukkal kezeim kimásznak
s a csönd – alkalmi díszlet –
trombitáltatik darabokra.
Megtart minket az idő fegyverekkel,
gyerekkel, ünneppel –
őriznek esők, havazás, pálinkás bajok.
Dadogás ellen széthasad a dob, én
ünneplek kezemben dobverővel.
Kokárdás sebeim kinek mutassam, ha túlpartról
kacag az isten, Elnök Úr?
Eszközöm a gyöngeség, Uram,
tétovaságomban üvöltök, Uram,
nem az a dolgunk, hogy anyánk
halálát kivárjuk, Uram!
Ki topog apánk sírjánál? Uram!
Közülünk már a tétovák is eltűnnek
nyomtalanul.
Ki dödög bent, és ki
bujkál odaki, micsoda
pribékek járkálnak köztünk, Elnök Úr?
Miféle szerződést kötünk megint?

1980