ÖBÖL

Fehér fényben áll minden öböl,
tündökölnek a nyugodt vizek.
A Dunába lőtt hullától nem szabadulhatunk.
Hiába alszanak határok aknamezői,
a fölhulló hóbarna föld vissza-
hull ránk.
Megtartanak egész tükrök.
És támadnak seregek, ahogy a köröm
csikordul ezüstpultokon, ahogyan felázik
az agy, a fog a szeszben.
Szememben szétgurulnak koronák,
sisakok, svejcisapkák, ahogy ezen
a földrészen koponyák szétgurulnak,