2002. ÁPRILIS 07.

[a Némulatra mondom: meg ne némulj!]

Fogakként hullanak a számból a szavak,
mint akit szájba vertek.
Reped tizenkét éves Némulat.
Fölszakadnak hallgató folyók, tavak.
Úgy hittem, nélkülem is dolgoznak a kertek,
fák, füvek, gazok,
eltűntek a mások gyömölcsét begyűjtő herék,
heréket leverők, szavakat vesztükig némítók,
halánték verését lehallgatók.
Látom: itt vannak. Látom: ugyanazok.
Egy muszáj van ismét: a szavak.

2002. ÁPRILIS