SZENT ANNA-TÓ

... – de nekem legyen jogom,
ki hangot mindig hangtalannak adtam,
a néma kínt ma is kimondanom.

[ILLYÉS GYULA: A KÖLTŐ JOGA]

Erős zöld mesében,
füvek támadásban.
Mezőn gangosan jár
a Róka, a Farkas.
Hallgass!
Kaszás ott sose járhat,
sétálhat bárki vadállat.
Ott
erdők démoszi hada jár csak!
Füvébe acél belevásik.
Ahogyan mezőket, zörgő lepedőt,
magára húz egy óriás temetőt, és
nyugodtan vár a föltámadásig.
Néma harangok kószálnak: dömm-dömm!
Kitépett nyelvüket kutatják, süket virágok
fülüket a földre tapasztják: ki jő?
Legelők vizében Csíbor lentebb igyekszik,
rohan Molnárka, Teknőc esik sötét gödörbe:
ki jő? Fent Héja köröz, karmok mánusa
vési a gyöngyház számlapot:
ki jő?
Kicsoda jön?
Jön Bakazubbony hóka csíkokkal, rendjelekkel,
jön Szappanvirág, Csalán és Kökörcsin.
Jön Pappírtalpú Bakkancs hurcolni halottait,
kiknek szerencsés csontjait Második Seregnek
becézi Emlékezet, a gyáva és szájbavert.
Vadászatom rajtuk az ékezet.
Bölények ballagnak: sötét hegyek.
Szabadság! – bomlik a nemhalló Virág,
s a Képzelet lesekszik: ki jő?
Hegyek szelídülnek.
Borzasan leülnek barikádnak.
A síkság útjai járhatatlanok,
a hegyek
s a bazaltkövek kivárnak.

                     *