ISMÉT KORPUSZ

FOTÓ: CSEKE CSILLA: ROMÁNIAI GYERMEKOTTHON

Keresztről hulló gyerektest, kertben lépkedő lepke flórharisnyában, elbillent hártyakoponya óriás szemekkel. Bádogbögre hajlít horizontot, azután jóéjszakát! Tépő hasfájás, van-e még egyetlen sötét angyal, ki ránk hajol? Mert ennél lentebbről nincs. Ez maga a bent. Itt a tekintet is csak befelé szivárog – az esélyegyenlőség nevében. Van-e még bátor, ki mondaná: Én. És ha móka, akkor betonkerítés, vaságy. S a vágy, hisz sorakozunk párás ablakokhoz.
Mert minden ember egyenlő, és egyenlő jogokkal születik... A csúszós, gőzös csempefalak közt van-e még, ki orrából kitaknyolja a vizet és azt mondja: Én, én vagyok. S ha létezik angyal, azt nem érti, de anyjának szólítja és megfizet.

[FOTÓRIPORTER, 1994.]