VISSZA MINDENT

A keresztutcán lép elém
szemöldökén verébcsapat
körbelengi az alagsori mosoda gőze
és derekán kicsi felhőcskék puha
báránykák táboroznak
Az ám: a kocsma! borozgat a hajnalesti
isten Erejét próbálja egy sárgaréz kilincsen
piszkos pléhpárkányra röppen fürdik
a mosodai gőzben
zöldre vált aztán pirosra velem bizony
velem az isten
És szól hozzám a zsivajos tekintetű
fölhergeli kócos csudáit közmondások
titkaival ámít
rám dörgi kérdéseim s én
bámulom őt a szürkületben
íme a potens szalmabábu
parancsol
rongysipkás kóklereknek
visszaadatik minden a bélpoklosoknak vissza
a madámnak a szüzeknek
egyetlen óra órjáskerekében
vissza minden a gyerekeknek
vissza a madám dudáit
szőlőszemcsöcsű szüzeket Jóbnak
suhancoknak ugató fegyvert
jászol alá a dögszagú kutyákat
bálványt a tagadónak ha
bevert pofával tralaláz