ÖNARCKÉP TÖRÖTT HÁTTÉRREL

1989. március 15.
HORVÁTH MIHÁLY ABRONCSOSON SOROMPÓNAK ÜTKÖZÖTT

!ha a szíved csontfehér is
ha torkodig böffen a vér is
kijártad minden iskoládat
lettél megszüntetett vadállat
harmincöt év:
harmincöt baltazuhanás
véste harmincöt csigolyádat
megáll egyetlen kincsed
óvott fölsebzett gerinced
lárma lett zárva már
a nagyon féltett tekintet
mondtad !minket
óvjon a rohadék isten
ne legyen kereszt velünk a listán
egek bőrkabátos szörnye
se jel semmi fölispán
mondtad !itt határozom
magam határait!

!fogak közt sötét csönd szivárog
a száj szögletében szivárvány tályog
megül !testetlen vér!
az arc vértelen fehér
lemezeit még az értelem tartja
testvértelen lényét takarja
és szűköl a szív a védtelen állat
az idő fölenged
napja van ma a föltámadásnak
ám sokan vannak ma jézusok!

!és szûk a tüdõ a mindig följelentett
falakon képkeret maradó foltja
és kifestett levegõ
suhogtat röpcédulákat
torkáig zászlók közt ünnepel a nemzet
múltra szemfödél s most újra zászló
háromszín lepel döbbent vizekben
gázló gyász lep !elföd
harmincöt évet