ESTÉN TÚL, ÉJEN INNEN

Kagylóbél egemről
a Hold elgurult,
éjszakám vissza nem adta.
Estén túl,
éjen innen
várakozom
minden maradékkal.

Hűvös marokkal
tartsd agyam,
szét ne szökjön,
mert
hitté lazult az értelem,
és minden reggel
csak haladék.

Az Álom már
szétkibicelve:
hamis kezekben
e mai másnap.
Vigyázz rám, vérünkben
ne robbanjon a káromkodás,
értünk való átka a maradásnak!

Most, míg zálogházba jár
a szándék,
és vonalavesztett
árnyék az öröm,
s mint fölnyílt köröm,
meddő kín a párzás,
Országgal ne törődj!
Mibennünk állnak
tudás és láz:
tudása a megmaradásnak.