ÉJSZAKA

Látod, én tisztán beszélek.
Havas mezőt cipel a bűntelen.
A zöld fű is mundért visel, félek,
a bűnös hallgatva hű velem.

Látod, arcomra tested takarom,
fogadra mar szegény fogam.
Lüktetek benned; szép barom.
Velünk a múltunk megfogan.

Látod, testem szerető gyásza,
nyakadhoz koppan homlokom.

Látod azt is, ki megalázza:
liheg és koppant az ablakon.