A TÉRDREHULLÁS FORTÉLYAI

A gyerekkor nem veszti türelmét
miképp szerelmét nem veszti léted
mikor palánk mögött a boszorkányt
félted
most tőlem a zászlókat elkötözd!

Add meg a figyelem pillanatát
mikor nem zárka a tekintet
és szétkuszált idegeinket
föllélegzi gyermeki erdő!

Csak rajzaim vannak
darabjai valami igaznak

Add nekem a figyelem percét
köss a lévő-volt világhoz
add meg a mindenki merszét
mert vakfoltom a világ
mondj rá kedvesen per-se-t

Engem sohase átkozz
rám sose kiáltozz
mert minden látvány szememről
hámló kiáltvány
hagyj nekem tisztást folyót

bújtass erdeidben a lassú partokon
mert van jó okom szemed
és szemem
gazban szederindában elkötözni!

[MOZGÓ VILÁG, 1990]