LEVÉL

Örök vagy, mint vízre hullt levél,
erdőben váratlan, hirtelen tó!
Áll a víz,
s ha mégis ritka szél a vizen átszalad, Benned
vízgyűrűk játszanak, míg leng békanyál,
hínár, liliom, ijed gyermeki zöldben fehér szirom.

Éles és tiszta vagy, mint a sás.
Miattad maradt bennem a sírás, ez az
órjásnagy, csonka templom. Egész vagy bennem,
kihívás. Erdő és arcod ez a romlás,
ez a mindiges templomlás, Te vagy bennem
Magyarország és Erdély és a lebomlás.

[ALFÖLD, 1985.]