TÜKÖR

A tükörkép sötét.
Nem az, mi lényegét adja.
Forgasd, míg a roncsolt ezüstben
arcod megtalálod.
Akkor a ragyogást
visszaadja.
Mert benne
van!
És akkor látod:
meghajlik, megél a fű.
Hal lobban, kasza a vízből,
keserű,
egyszerű derű.

[MAGYAR NAPLÓ, 1993.]