KERESZTELETLEN 3.

KERESZTELETLEN 3.

elköszönés a megváltótól
Nincs más, keresztút minden napunk:
már születésünkkor indázó füvekként
szorult égtájakra kiszögelt szívünkre
a kényszer: válassz!

Ereim folytja kegyetlen
megszokás és drága középszer,
mint salétromos falakon bűzlő,
elhallgatásban ázó dísz-szőnyegek.

Az álom is csak rossz szagú templom,
ki házam-országom volt valamikor,
most rohadt szénával megrakott
ócska fészer,

egek gyűlölete rontja ketté, mint a penge.
Már csűrnek se mondanám.
A megváltó gyenge gipsz-alak
arany rúzzsal a szája szélén:

kés élén áll minden szavam.
Volt fehér ing és volt ‘bona fides’,
látom, minden megváltó senki lesz:
szégyennel tölt a nincs, ha van.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.