TÉLELŐ 

 

este van. kertedben mélyül a sötét,
béka figyel a hűvös teraszon.
túl már minden nyáron,
tavaszon: bezársz kaput, verandát,
a dőlő ajtóból még
vissza-fölnézel: közelít, borul az ég.
azután benyitsz a hallgató házba.

vetkőzöl, ágyadra fordulsz:
odakint odavan minden.
idebent csodálkozás a lévő
odakinten. egyetlen mozdulat voltál
bezárt kilincsen. koldulsz,
álomi lázba hullsz minden este.
mészillatú ágyadra fordulsz.

idebent a holdfény márványból
felejtett hullám: mintha volna
minden csak körülbelül, kedvesed
csípőjén örökkön hull a Hold,
ijed, rebben a teste, van holtakiglan,
holtodiglan. béka bukkol, galamb burukkol
teraszodon a hold kattanásra vár

mint a villany.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.