TÜKÖRKÉP

…és akkor a tükörképnek van valósága. Amibe ököllel beleüt.

TÜKÖRKÉP

Tükörbe nézel,
arcod a tükör letépi,
napra-nap lerontja,
újraépíted. Újra lebontja
és deszkapalánkra mázolva
újratépi.

Plakát vagy, lenni akartál,
mezítelen arcod ne takard el:
régóta működik a vidám, hazafi kartell:
zümmögő vasgyári kar-dal.
Nem tiltakozhatsz betűvel, rajzzal
se karddal, fegyvered (ha nem éltél, se haltál)
a győztes kaviárral megrakott hal-tál.

Lépteidet az idő újralépi.
Visszamész, hogy tiéd maradjon utad,
a görbe, régi téglajárda,
kövérarcú munkás, operák helyébe küldött
munkásdalárda, munkásőrhatalom,
pozsgás mosolyú ifjúgárda.

            az van, ami volt
            az van, ami holt

Címerré görbített kalász:
halottá hajlított halász, ideje volna
ettől a volt-tól szabadulni,
(bár éppen életed volt)
azután egy kisszékre leülni,
és akkor monthatod:
szép már így, ahogy volt.
Múltad belakott, innét visszanézve
vidám tévutaktól karcolt, honos:

            de szép, mint minden, mi azonos.
            Az a szép csak, mi azonos.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.