FOGÓCSKA. TILOS A HÁZ

FOGÓCSKA. TILOS A HÁZ

Végek bevégződnek, kezdetek
megállnak. Ami él, álmába fúló állat:
fészkére búvó univerzum,
ki sejtetlen éli létét.

Lágytojás kivájt kalapja:
ringunk a múlás asztalán,
időnket tapossa keljfeljancsi,
régi racsni, égi metronóm.

Míg sárba dőlt partjait mossa,
a folyó sem tartozik mondani,
fölfordult hasán miféle
másolattá lett egeket cipel.

Tükör a létezés odalent,
isten odafent kiszámol:
ipi-apacs, te jössz! – és akkor
a partig kell menni el,

mert végek végződnek, kezdetek
megállnak. De álmodik fészkén
a vadállat, s amíg alszik, a csillagok
álomi sebességgel állnak.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.