ODA. KINT.

árok aljában alszik jó időm,
jószágaim szélmarta, sívó legelőn
vérző fogakkal marják a földet.
aztán jóllakva tündökölnek.

élem a voltak jelenét,
a vihart, szárnyas kabátot
szögre akasztom,
kívül minden elfogadó kaszton

életem éppen billen át,
ahol ajtók csukódnak,
ablakok: kinyitják,
fölhasítják az éjszakát.

Csigaröptetés

Violin bácsi sétál