KÉP. ÍRÁS

évszakok, ablakom előtt bámész járókelők

KÉP. ÍRÁS.

Eltévedt harangok hűlő határban:
ami volt, erősebb.
Tavaszi sár fölött a szél:
ami lesz, ismerősebb.

Felfordult hassal megállt folyó:
ami van, az arc
merő seb, világol előre, hátra.
Őszre bámulok: ruhatárban véletlen kabátra:

elfércelt, félrevarrt mondat az élet,
holt-létből koholt ítélet.
Nem-mondott szavakból mégis
világnyi könyvtár épül.

Suttogás közelít lóduló sötétben:
füzetlapokként hajolnak az évek.
Szédül-pörög a falevél, lehull:
a szerelem mégis kiszépül.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.