NINCSTELENHALÁL, HATOSVILLAMOS

Elfordulsz. Odanézel. Elfordulsz.

NINCSTELENHALÁL, HATOSVILLAMOS

                    járdakőről dől, lépcső alakú

Kölcsön időbe felöltözve szépen –
egyenes derékkal fekve járdaszélen:
az idő van csak egybe’ egészen,
most minden félbe van.
Csak a semmi van most készen.

Hagyd el, Istenem, hagyd el,
ha mégis létezel, takard el,
van, amit látni nem szabad.
Körötte krétarajz kövön.
Vér szivárog a piszkos fültövön.

Megroppant mint ócska eszközök,
hajtva hasznát ha bárki másnak.
A szavakat szóközök értelmezik, miféle lét ez itt,
ahol a nemléttől dobog az élet
és nem-remélt romlás a másnap.

Mosollyal indul vissza a lélek
oda, hol gyerek volt, kölyök,
bízva nyárdélutáni örök végtelenben,
zápori álomban, óriás égharangban, nyárban,
folyóban, lassan hullámzó alkonyatokban –

          [most sötét emberek viszik ezüstszínű tokban,
          ahogyan bogarak gyűlnek az időtől felgyűrt
          hajlatokban.
          Egy délutánra bízta magát, csak
          egyetlenegyszer volt kisgyerek]



5 hozzászólás a(z) “NINCSTELENHALÁL, HATOSVILLAMOS” bejegyzéshez

  1. István.

    Elnézést, valahogy idetaláltam.
    Régen ismertük egymást.
    Felnéztem rád.
    Ma is tisztelettel gondolok vissza rád.
    A Pucérkirály, vagyis a Képzelet bádogtornyai c. kis kötet megvan máig a polcomon.
    Aztán jött ez az internet. Nekem csak 2006 óta van.
    A versesköteted antikváriumi weboldalán próbáltam üzenni neked. Nem tudom, olvastad-e azóta. Most akkor ezt – talán – elolvasod.
    Az időt nem tudjuk megállítani. Utánad marad jel, nem is apró.

    Próbálgattam én is, így képzetlenül. A 2002-2005 közti években talán leginkább. Egy keveset. Aztán abba hagytam.
    Ám 2002-ben nekem is az volt a mondanivalóm, amit ebben találtam:

    ” Fábián István: 2002. ÁPRILIS 07.
    [a Némulatra mondom: meg ne némulj!] ”

    Most olvastam, ma este.
    Akkor hát elnézést kérek.
    Hiszen nem hallgattál el. 🙂

    Szervusz (szervusztok) és örültem a Jelre lelve!

    • Szia, Jenci!
      Köszönöm a leveled, örülök, hogy rábukkantál a honlapunkra. Hosszú évekig nem írtam, nem rajzoltam egy vonalat sem, most, két évvel ezelőtt kezdtem megint. Ezt a honlapot és a blogot próbálom megjelenési felületként kezelni. Barátsággal gondolok Rád azóta is, hogy nem találkoztunk, édesanyádat is szeretettel üdvözlöm. Remélem, rendben megvagytok.
      üdvözöllek Titeket
      István

      • Köszönöm és köszönjük!
        Anyu még megvan, de már egy idősek gondozási központjában, de az itt van a községben, nincs messze így mégsem. Hétvégeken általában elhozzuk.
        Már nem ott lakunk ahol régen. A nejemmel fent a község ‘nyugodtabb’ és jobb részén, 13 éve már.
        Akkor még egyszer: Minden jót Nektek is!

  2. Hinnye ez nagyon tetszik,szívből gratula.Egyébként köszönjük jól vagyunk az Ágival együtt,remélem nálatok is minden ok.Ölellek benneteket.Gabi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.