MÁR FELIRAT

Ha mind elmennek, ki marad?

MÁR FELIRAT

(sárfelirat) Nagy Gáspárnak

                    egyszer majd el kell temetNI
                    és nekünk nem szabad feledNI
                    a gyilkosokat néven nevezNI!

iNG,
amit fel nem vettünk,
fehéren bolyoNG,
itt van helyettünk.
haragja
szelíden örök felettünk:
nem tettük, amit tehettünk,
kezünkre fagyott
minden meg se kezdett tettünk.
nincs egy szög se, mit helyretettünk.
egy váltás iNG sincs az a váltás,
üres történetté lett
minden áldás,
koNG, mint az idő a tudás,
a vers: torkomra tenyérrel ütött kiáltás,
ahogy minden szava
szelíd volt országért – s azért
mindig könyörtelen –,
egy szóközben elfér a végtelen,
én is csak
teszek-veszek,
pakolgatok, néha
elbillent fejjel hallgatok
keveset, sokat,
fehér falak közt húzó vers-
sorokat.
leNG mégis valami csönd,
hála-áldás
kezével szavakat,
vasszöget görbít, ha másfelé néznék,
odacsördít.
zászlóként suhog fölöttünk az az iNG,
szél susogásával hull, keriNG:
nincs más raNG,
csak a zendülő haraNG.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.