A NAGY MANÉZS

A lét pálcasuhintás.
A nemlét időtlen.

Lángos lovacskák
a Hold és a Nap:

szemellenzős,
csótáros égitestek.

Körözve bólogatnak,
mint ki utat tévesztett

a dobpergésre hasító
világnyi csöndben.

Fulladva
ráng a szív vadul.

A tapsra nyílt tenyér
ölbe hull.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük