TÁJ KETTŐS CSILLAG ALATT

      2020, Karácsony

A szomorúság mindig meztelen.
Jeges mezőben ízzik
a maradásra ítélt fák
háncsolt dereka pucéran.

Sebeikre őzek mosolyognak,
az élniakarás tettesei:
fogukkal tépik a vérző kérget,
megállt csillaguk a holnap.

Csorog gyantás fehérség,
karmolják gyilkos szelek.
Mint függőleges csíkokra
szabdalt rabmenet,

az idők bevégeztéig
csoszognak azok a fák
egyhelyben, a megjelölt célban.
Hit nincs. De az felsüvölt az égig.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük