AZ ÁTTEMETŐ

AZ ÁTTEMETŐ
          Nagy Gáspárt szólítva

Ott volt.
Átvirrasztott évektől gyulladt szemeik előtt.
Nem vették észre.

Ott volt.
Ahogy döglégy lepi a húst.
Ahogy rabló csap a készre.

Ott voltak ők is.
Halántékra szorított kéttenyérrel.
Dobhártyára zuhogó vérrel.

Ott voltak ők is.
Emberkölykök farkasok között.
És ordasok maradtak az ordasok.

Ott volt.
Mimikri. Mánusok nélkül óraszámlap.
Ők a jövőnek háttal álltak.

Ott volt.
Arccal a hatodik koporsónak.
Bent arccal lefelé készült a holnap,

     merült a kátránypapír-szögesdrót csónak
         magával rántva az óriási leplet:
         őket mind, a jelent, s az előre följelentett
         jövőt, a létező dolgokból szőtt ember
         valóságát, a szabadságot.
         Szemhatárát veszítve fuldoklott
         a tenger, tócsává szivárogva az utcaporban.

Ott volt.
Minden elfordulásunkban ott van.
Itt vagyunk. A fölfejtett jelenkorban.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük