ÉLETEM DELE: 1990

ÉLETEM DELE: 1990

Éltem lélekvisszafojtott időket.
Lávaölelt burok voltak a szavak,
így voltak mégis ismerősek:
okos szívek morzéztak
mohos kőpáncél alatt.

Most falak igazulnak részegen-dőlten,
az ablak alatt lépkedő fák is igazak.
Lélegzet páráll templomi csödben.
Nyalókás-indulós zene üt odakint,
kőhideg csönd van idebent.

Szemembe dől az ég. Itt vagyok,
Uram! Itt vagyok: idelent.
Vagyok, aki Téged szolgállak:
vagyok a torkodra maró állat,
kit szívedre szültél: idegent.

Mint kertedben sarad, fölszántom
hamis váltóid, papírlapod.
Ifjú akácból ácsold bitód,
üsd le földedbe, akkor megfogan:
rügyezünk rajta egyedül. Sokan.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.