megfogalmazva

Miért írnék, rajzolnék bármit,

lepel az idő, arcomra penészült kárpit.

Jézust és Magdolnát is majd kiássák.

Lássák!

Csuklóm világít fölnyílt erekkel,

születek-halok minden gyerekkel,

hallal, vérrel, borral, fegyverekkel,

hazudok is, ahogy minden gané vall.

Van itt most kettő kereszt.

köröttem egy jobb- és egy ballator.

Az Úr szólt, minden szüléshez jár a tor.

Maradok én a magaméval.

 

 

Napok rendje

 

ömlik a csend

kedves medalionban

zuhog fölnyílhatatlan

zománcos tokban

kotorász jézusos-akár-

mi lomban

ott van minden

pazarolt alkalomban

ahogy szarvasbogarak

alszanak a körtefa-

lombban

ahogy minden

este a végére kilobban

csukódunk ahogy

zárul a világ

világnak világa virág



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.