írás ittmaradásért

 

Rétem, szántóm sarat terem,

aszfalton körömig égett dühök nyílnak.

Rozsdás szögek bújnak földemen,

görbe barázdák igazítnak.

Izzanak földöntúl kövek,

hullahopp módra jár a Nap.

Egy van, csak egyetlen elem:

az arconütő szerelem,

míg napomban évek állanak,

vígan áll a teremtő bajsza:

balesetben fölhulló cipők:

holtak ugróiskola-krétarajza

jelöli ki a valahavoltat.

Ickáznak velem a holdak:

akikkel mennék: az egyenesen

maradtak: a sosem hajoltak.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.