GYEREKKOR, AZONOS FOLYÓ

GYEREKKOR, AZONOS FOLYÓ

A folyó, a mégis ugyanaz, kinek
partján járnak örök évszakok, kinek
homokpadjaira nyár havaz és
tavasza-tele mind vakok, és kinek
mélyébe fúlva hallgatok,
a folyó nem enged.
Mondanám: kokárdarongy,
ha szívem engedné, mondanám.
Mondanám: boldog fulladás,
ha félelmem engedné, mondanám.

Mert csak a szavak a valóság,
vagyok hanyatt-időt kijátszó
szinesztéziák: rózsák
oldódnak feketefehér pillanatokban.
Mire az ég alatt a folyó ideér,
a kép már kész,
már nem épül, annyira egész:
nyárezüst alszik
békíthetetlen oldatokban. Nyárarany
pontosan idézett holnapokban.