ARANY JÁNOS ESTÉJE

ARANY JÁNOS ESTÉJE

„Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!”

rét lehull, mező elsimul,
isten abrosza száll, terül.
munkátlan vidék parlagára
hétrét görbed az ég.
eső esik, ki szembejön,

kerül,

mert kámzsa rajtam,
mi volna még dolog,
mindennap estig
és reggelig rémülnek
a lévő boldogok, kikben a létezés

merül.

az élet működik
mintha dolga volna.
a holna-
pokkal jövővé hajolna
mindenem.

de nem.
rebek