MADÁR. DAL.

FOLYÓRA NYÍLÓ ABLAK

1.
Betlehemmel jön kikelet,
rigóval köszön január.
Följelentett sejtés
súgja a telet. Már
a madarak
önfeledt, teljes lélekkel
ünnepelnek
– kihűlt szemükbe zárva
az éneket.

2.
Énekelni kell, tudni kell
vélt valóért utolsó vérig
égni el.
Koszorúzni, míg
a lelkeszakadt
valóság beérik.
Égni kell a felhulló égig:
majd lehajol hozzád,
átölel.

3.
Ömlik az idő.
Partját vetkőzi szép folyó:
konokul fogyó-növekvő
létezés.
Elmúlt napokból érkezés:
lélegzet-pára ablakon.
Ez minden: ez a kevés,
ez és
az ellépő árnyék a falon.

4.
A várakozás megtart,
fogva tart. Odakint
felhő hűvöse mozdul,
nyíló szemeden átszalad.
Biankó fényben áll a part.
Kérdd a folyót, hová leszel
majd szép-magad?
Ha bármit ad,
csak visszaad.

kakas